A kanadai dollár régóta erősödik az amerikai dollárral szemben. 2002-ben még jóval több mint másfél kanadait kellett adni egy amerikaiért, innen folyamatosan erősödve, a 2007-es tőzsdecsúcsokig menetelt a Loonie, ekkor 0,9056 volt a mélypont, vagyis majdnem 10 centtel többet ért az északi deviza a délinél. Ez után bontakozott ki a jelzálog-, majd ingatlanpiaci válság, végül a 2008-as Lehmann Brothers csődöt követően többször is visszagyengült a kanadai deviza az 1,30-as szintig. 2009 áprilisa óta azonban ismét erősödésnek indult a „kisebb” dollár, e cikk írásakor 0,9750-es árfolyamot tapasztalhattunk. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy milyen szépen, trendszerűen erősödött a CAD (heti grafikon):
Lássuk mi áll ennek a folyamatnak a hátterében!
A kiskereskedelmi eladások 2009 eleje óta emelkednek, bár van egy-egy hónap amikor csökkenés történt, de átlagosan fél-egy százalékos emelkedést figyelhetünk meg havonta. Ez egy igen lényeges adat, mivel a nyugati gazdaságok fogyasztás-orientáltak, így a GDP jelentős részét a fogyasztás teszi ki. Kanada GDP alakulásában is láthatjuk ezt a tendenciát, 2009-ben recesszióba süllyedt a gazdaság, de hamar kilábalt belőle, év végére már emelkedésnek indult a bruttó hazai termék. 2010-ben is folytatódott az emelkedés, nagyjából 3%-os növekedés volt tavaly. A foglalkoztatási adatok is nagyon hasonlóak: 2009 elején jelentős visszaesés a foglalkoztatottak számában, majd azóta stabil emelkedés, átlagosan 20-30 ezerrel többen álltak munkába, mint ahányan elvesztették állásukat. Sőt, tavaly májusban és júliusban két kiugró adatot is kapunk, sorrendben 108 ezer, valamint 93 ezer fős bővüléssel. A munkanélküliségi ráta a válság előtti 6% alatti szintről egészen 8,7%-ig emelkedett, majd azóta kevésbé látványosan javult, mint a többi makro mutató, jelenleg felülről súrolja a 7,5%-os szintet.
Végül nézzük a Bank Of Canada kamatpolitikáját, és az inflációt. 2008 végén, 2009 elején erős deflációs veszély állt fenn, a legrosszabb hónapban 1%-ot estek az árak a fogyasztói kosárban. A defláció minden gazdaság számára veszélyes, mivel ez esetben a fogyasztók kivárnak, elhalasztják a vásárlásaikat, hogy minél olcsóbban vegyenek. Ezáltal az eladóknak muszáj árat csökkenteniük, hogy kiseperjék készleteiket, ami további áresést eredményez, ami deflációs spirált idézhet elő, ami legalább olyan súlyos gondokat okozhat, mint az infláció elszaladása. A Lehmann csőd előtti 3%-ról hat lépésben 2009 áprilisára 0,25%-ra csökkentette a BOC az irányadó rátát, hogy olcsóbbá tegyék a hitelezést, bővítsék a pénzkínálatot, és megelőzzék a deflációt. Ennek meg is lett az eredménye, hamar elmúlt a deflációs veszély, sőt, a kanadai jegybank az első között kezdett kamatemelésbe tavaly június 1-én, azóta három 25 bázispontos emeléssel 1%-ra állították be az alapkamatot.
Ezzel csábítóbbá tették a kanadai dollárt az amerikaival szemben, mivel a gazdaság erős, nincsenek annyira eladósodva, mint az USA, és stabil növekedést tudnak felmutatni, valamint a külkereskedelmi mérleg végre jelentős többletet mutatott 2008 óta először. Összefoglalva Kanada gazdasága igen jó lábakon áll, és jó irányba haladnak. A munkanélküliségi rátának, és a külkereskedelmi egyenleg még van hova javulnia, de ha nem lesz újabb pánik a piacokon, (mint amit az arab válság okozott, okozhat) akkor a kanadai dollár jó vétel lehet.
Kovácsházi Gy.
Gold Forex Trading